Dunapataj címere

Dunapataj Budapesttől délre kb. 103 km-re, Kalocsától északra cca.: 15-km-re elhelyezkedő, közel 4000 lelket számláló település. Történeti múltja igen színes, ezt bizonyítják templomai, régi épületei, lakóházai és a -Pataji Múzeum- is. A település természeti értékekben szintén gazdag. Ide tartozik az 1976 óta védett Szelidi-tó, a meszes-szódás jellegű Miklapuszta és a Duna ezen részén található holtág és szigetek. Mivel a település természeti és építészeti értékeiben gazdag, ezért nagy hangsúlyt kap az idegenforgalom. A turizmusban legnagyobb szerepe a Szelidi-tó üdülőterületének van, de egyre jellemzőbb a faluturizmus is, amellyel a helyi jellegzetességeket, népszokásokat széles körben ismertetni tudjuk. A rendszeresen megrendezett nyári és őszi rendezvények már hagyományt jelentek Dunapataj életében, mellyel színes népszokásaink bemutatásra kerülnek.Az önkormányzaton kívül több egyesület és alapítvány tevékenykedik a település fejlődése, jövője érdekében.Gazdasági jellemzők: - Dunapatajon működő vállalatok, szolgáltatók, kereskedések, egyéb vállalkozások:mezőgazdasági termelőszövetkezetek, pékség, élelmiszer üzletek, vegyes kereskedések, tüzéptelepek, vulkanizáló, magánfuvarozók, üvegesek és képkeretezők, fegyverjavító, bútorasztalosok, hegesztők, sírköves-kőfaragók, villanyszerelők, háztartásigép-javítók, szobafestő-mázolók, varrodák, cipőfelsőrész készítő, benzinkút, gazdaboltok, háztartási bolt, műszaki bolt, vasbolt, zöldségesek, vendéglátó egységek, asztalosműhelyek, akkumulátorszerviz és üzlet , paprikatelep, földmunkára szakosodott vállalkozó, termény és takarmányboltok, horgászcikk-szaküzlet, fegyver-vadászati szaküzlet, méhész, családi gazdálkodások. Egyéb üdülési szezonhoz kötődő szállodai és vendéglátó szolgáltatások.
Pataj környéke már jóval időszámításunk előtt lakott volt és a régészeti leletekből az is kitűnik, hogy folyamatosan lakták ezt a nagyon kedvező adottságú vidéket. A Dunapatajhoz tartozó Szelidi-tó környékén, valamint Bödpusztán igen értékes régészeti leletek kerületek elő. Az 1859-es bödpusztai lelet páratlan Európában. A több arany ékszerből álló lelet együttes rangos szkír - vélhetően egy fejedelemasszony - ékszerei voltak. Igen valószínű, hogy a leletek egykori tulajdonosait Edika-Edecon szkír király, Attila hun nagykirály testőrparancsnoka családjával voltak kapcsolatban. A honfoglalás korában a magyarok korán letelepedtek itt, ezen az akkor mocsarakkal, vizekkel erősen szabdalt, enyhén dombos vidéken. A területet a központi törzs, Árpád törzse szállta meg. Ebből a kórból származik a Pataj helységnév is, amely egy főember Pata nevéből ered. Oklevelekben először 1145-ben említik Pataj nevét és már igen korán - a XIII-XIV. században saját templomot építettek a patajiak. Az Árpád-kori templom alapjait ez év nyarán másodszor tárták fel. Kiásták a templom falainak maradványait, melyek azt mutatják, hogy egy 15 x 8 m-es alapterületű félköríves szentéllyel ellátott templom állott Pataj egyik legmagasabb pontján. A kor szokásának megfelelően a templomban és közvetlen környezetében temetkeztek is. A középkorban Pataj Fejér vármegye solti székéhez tartozott és egy 1424-ben kelt oklevél szerint ekkor már plébániája is volt. 1639-ben mezővárosként említik. A mezőváros a török hódoltságot viszonylag jól átvészelte, nem pusztult el. A protestanizmus elterjedésével Pataj reformálódott és a lakosság túlnyomó többségét a református lakosság adta. A katolikusok csak a XVIII-XIX. században települtek be és templomot is építettek.A pataji történelemben kétségkívül a Tanácsköztársaság és ezen belül is az 1919. június 18-23. közötti időszak az egyik legfájóbb emlék. Patajról indult ki a kommunista diktatúra ellen az említett időpontban a Duna-melléki forradalom. Rövid harcok után győzött a túlerő, melyet a véres megtorlás követett. 63 embert akasztottak fel és lőttek le a hírhedt Lenin-fiúk, a főhóhér Szamuely Tibor vezetésével. A patajiak gyásznap keretében emlékeznek meg az áldozatokról ( június 23.).A pataji társadalom még a közelmúltban is erősen osztott volt. A múltban gazdagabb parasztok (parasztpolgárok) a hartai úton építettek házakat, míg a szegényebbek a görbe utcácskákban laktak a peremterületeken. A gazdag parasztságnak mindig megvolt az igénye arra, hogy a városias kultúrához felzárkózzon. Így Patajon megtalálhatók voltak pl.: polgári bútorok, használati tárgyak. A polgárok egyleteket, egyesületeket hoztak létre, politizáltak, művelődtek. A szegényparasztság - szegénysége révén - nagyon régies eszközöket is megőrzött: pl. faragott vékák, pataji fejfa stb.