Dunapataj címere

A település története
Dunapataj Budapesttől délre kb. 103
km-re, Kalocsától északra cca.: 15-km-re elhelyezkedő, közel 4000 lelket
számláló település. Történeti múltja igen színes, ezt bizonyítják templomai,
régi épületei, lakóházai és a -Pataji Múzeum- is. A település természeti
értékekben szintén gazdag. Ide tartozik az 1976 óta védett Szelidi-tó, a
meszes-szódás jellegű Miklapuszta és a Duna ezen részén található holtág és
szigetek. Mivel a település természeti és építészeti értékeiben gazdag,
ezért nagy hangsúlyt kap az idegenforgalom. A turizmusban legnagyobb szerepe
a Szelidi-tó üdülőterületének van, de egyre jellemzőbb a faluturizmus is,
amellyel a helyi jellegzetességeket, népszokásokat széles körben ismertetni
tudjuk. A rendszeresen megrendezett nyári és őszi rendezvények már
hagyományt jelentek Dunapataj életében, mellyel színes népszokásaink
bemutatásra kerülnek.Az önkormányzaton kívül több egyesület és alapítvány
tevékenykedik a település fejlődése, jövője érdekében.Gazdasági jellemzők: -
Dunapatajon működő vállalatok, szolgáltatók, kereskedések, egyéb
vállalkozások:mezőgazdasági termelőszövetkezetek, pékség, élelmiszer
üzletek, vegyes kereskedések, tüzéptelepek, vulkanizáló, magánfuvarozók,
üvegesek és képkeretezők, fegyverjavító, bútorasztalosok, hegesztők,
sírköves-kőfaragók, villanyszerelők, háztartásigép-javítók,
szobafestő-mázolók, varrodák, cipőfelsőrész készítő, benzinkút, gazdaboltok,
háztartási bolt, műszaki bolt, vasbolt, zöldségesek, vendéglátó egységek,
asztalosműhelyek, akkumulátorszerviz és üzlet , paprikatelep, földmunkára
szakosodott vállalkozó, termény és takarmányboltok, horgászcikk-szaküzlet,
fegyver-vadászati szaküzlet, méhész, családi gazdálkodások. Egyéb üdülési
szezonhoz kötődő szállodai és vendéglátó szolgáltatások.
Pataj környéke már jóval időszámításunk előtt lakott volt és a régészeti
leletekből az is kitűnik, hogy folyamatosan lakták ezt a nagyon kedvező
adottságú vidéket. A Dunapatajhoz tartozó Szelidi-tó környékén, valamint
Bödpusztán igen értékes régészeti leletek kerületek elő. Az 1859-es
bödpusztai lelet páratlan Európában. A több arany ékszerből álló lelet
együttes rangos szkír - vélhetően egy fejedelemasszony - ékszerei voltak.
Igen valószínű, hogy a leletek egykori tulajdonosait Edika-Edecon szkír
király, Attila hun nagykirály testőrparancsnoka családjával voltak
kapcsolatban. A honfoglalás korában a magyarok korán letelepedtek itt, ezen
az akkor mocsarakkal, vizekkel erősen szabdalt, enyhén dombos vidéken. A
területet a központi törzs, Árpád törzse szállta meg. Ebből a kórból
származik a Pataj helységnév is, amely egy főember Pata nevéből ered.
Oklevelekben először 1145-ben említik Pataj nevét és már igen korán - a
XIII-XIV. században saját templomot építettek a patajiak. Az Árpád-kori
templom alapjait ez év nyarán másodszor tárták fel. Kiásták a templom
falainak maradványait, melyek azt mutatják, hogy egy 15 x 8 m-es
alapterületű félköríves szentéllyel ellátott templom állott Pataj egyik
legmagasabb pontján. A kor szokásának megfelelően a templomban és közvetlen
környezetében temetkeztek is. A középkorban Pataj Fejér vármegye solti
székéhez tartozott és egy 1424-ben kelt oklevél szerint ekkor már plébániája
is volt. 1639-ben mezővárosként említik. A mezőváros a török hódoltságot
viszonylag jól átvészelte, nem pusztult el. A protestanizmus elterjedésével
Pataj reformálódott és a lakosság túlnyomó többségét a református lakosság
adta. A katolikusok csak a XVIII-XIX. században települtek be és templomot
is építettek.A pataji történelemben kétségkívül a Tanácsköztársaság és ezen
belül is az 1919. június 18-23. közötti időszak az egyik legfájóbb emlék.
Patajról indult ki a kommunista diktatúra ellen az említett időpontban a
Duna-melléki forradalom. Rövid harcok után győzött a túlerő, melyet a véres
megtorlás követett. 63 embert akasztottak fel és lőttek le a hírhedt
Lenin-fiúk, a főhóhér Szamuely Tibor vezetésével. A patajiak gyásznap
keretében emlékeznek meg az áldozatokról ( június 23.).A pataji társadalom
még a közelmúltban is erősen osztott volt. A múltban gazdagabb parasztok
(parasztpolgárok) a hartai úton építettek házakat, míg a szegényebbek a
görbe utcácskákban laktak a peremterületeken. A gazdag parasztságnak mindig
megvolt az igénye arra, hogy a városias kultúrához felzárkózzon. Így Patajon
megtalálhatók voltak pl.: polgári bútorok, használati tárgyak. A polgárok
egyleteket, egyesületeket hoztak létre, politizáltak, művelődtek. A
szegényparasztság - szegénysége révén - nagyon régies eszközöket is
megőrzött: pl. faragott vékák, pataji fejfa stb.